Kínában él a világ népességének közel ötöde; 1,35 milliárd ember (2013.). Ezzel szemben a világ GDP-jének ötödét előállító Európai Unió népessége 507 millió fő (Eurostat, 2014.), az Amerikai Egyesült Államok, melynek részesedése a világ GDP-jéből szintén megközelítőleg 20%, népessége csupán 316 millió fő (World Bank, 2013.). A GDP termelés a fejlett, Észak-Amerikai és Nyugat-Európai régiókba koncentrálódik, ahol a népesség kisebb aránya él, míg a fejlődő régiókban (főleg Dél-Ázsia, Kelet-Ázsia) él a világ népességének nagy része. Az így kialakult óriási különbség az egy főre jutó GDP-ben komoly életszínvonalbeli különbségeket, régiók közötti és országon belül egyenlőtlenségeket szül, mely még a fejlődő régiók dinamikusabb növekedése ellenére is tartósnak bizonyul.
Kína népességének gyors növekedését az 1970-es évek végén bevezetett egyke politika törte meg. A 14 év alattiak aránya elkezdett csökkenni, amivel együtt járt a demográfiai függőségi arány csökkenése. Azonban a fiatalok arányának csökkenése nyomán, az idő előrehaladtával, az aktív kort elérve a függőségi arány elkezdett emelkedni. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap a demográfiai függőségi arány növekedése világszerte: csökkenő születésszám, növekvő várható élettartam jellemzi a legtöbb fejlett országot. Az egy aktívra jutó eltartottak számának emelkedése világszerte komoly terheket ró a társadalomra és az egészségügyi, szociális ellátó szervekre. Az egy főre jutó, illetve a GDP arányában mért egészségügyi kiadások növekvő trendet követnek Kínában is, hasonlóan, mint a világ többi részén.